„Nem!” „De!” „Nem!” „De!”...”Nem!” Ez a két szó ping-pongozott a három gyerekülés között percek óta, már én sem emlékeztem, mi robbantotta ki a polémiát, mikor hátraszóltam a vezetőülésről a legnagyobbnak: „Legalább neked legyen annyi eszed, hogy tudd: az ilyen vitákba nincs értelme belemenni!” Kis csend után jött a válasz:”...De!” És mi a helyzet velünk, felnőttekkel? „Botrány!” „Felrobbant a net!” – van-e értelme ezekre kattintani? Van-e értelme belemenni üvöltözésekbe, játszmákba? Van-e értelme a szívünkre venni, hogy a legjobb barátunk másra szavazott, vagy hogy az előttünk autózó nem indexelt? Bili lehet bármi: a család, az osztály, a munkahely, a kerület, a Kárpát-medence. Vihar is lehet bármi: egy veszekedés, egy bulvárbotrány, egy tüntetés-ellentüntetés, egy politikus bukása, egy brexit. Lehetnek látszólag nagy viharok. De a bili attól még bili. Ez az est arra buzdít: olykor emeljük ki a biliből a fejünket, és nézzünk körül: vajon más is hallja a mennydörgést?
