Anna bátor és magabiztos kislány volt. Ma egy kissé ellustult nőként él városában, Nápolyban és húsz éve nem foglalkozik azzal, mi is történik valójában a családjában. Nem foglal állást semmiben, a Jó és a Rossz között próbál egyensúlyozni. A három gyermeke és családja iránt érzett szeretetből engedte, hogy saját élete lassacskán háttérbe szoruljon, egészen addig, míg meggyőződésévé nem vált, hogy ő maga "semmire sem jó". Élete olyannyira szürke, hogy abban semmiféle színfolt nem található, bár a munkájában - súgóként dolgozik egy televízió stúdióban - elismerik, munkatársai szeretik. Ez büszkeséggel tölti el. Annának veleszületett adottsága, hogy másokon segítsen, viszont önmagán képtelen segíteni, erre nem talál sem szavakat, sem alkalmat. Amikor végül több évnyi ideiglenes munka után állandó állást kap, elkezd megszabadulni ettől az állapottól, és elhatározza, hogy végleg elválik a férjétől is. Attól a naptól kezdve szembenéz az évek során felgyülemlett félelmekkel.
